Siófok a Balaton keleti medencéjének déli partján fekszik, ott, ahol a
Sió ered a tóból. Északról a Balaton, keletről a Mezőföld szélét képező
hullámos fennsíkok, délről és nyugatról pedig Külső-Somogynak a Balaton
déli oldalára jellemző szelíd lejtésű dombsorai határolják.
Az
1950-es megyerendezésig a Sió határvonal volt Veszprém és Somogy
vármegye között; jelenleg Siófok Somogy megyéhez tartozik, annak második
legnagyobb városa, egyben a Balaton-part legnagyobb települése. A 20.
század során határát többször kiterjesztették, így ma a déli part 70
km-es szakaszából 17 km tartozik hozzá.
Megközelíthető
Budapestről és Nagykanizsa felől az M7-es autópályán, vagy a 7-es számú
úton, Szekszárd (Tamási) felől pedig a 65-ös számú főútvonalon.
Megyeszékhelyével, Kaposvárral viszont nincs közvetlen első- vagy
másodrendű közúti összeköttetése. Vasúti csomópontként is három irányból
(a Budapest–Székesfehérvár–Nagykanizsa-vasútvonalon, és a
Kaposvár–Siófok-vasútvonalon) fogadja a személy- illetve teherforgalmat.
Vízi úton a Balaton északi partjával (Balatonfüred), a
Tihanyi-félszigettel és a nyugati medence kikötőivel van összeköttetése.
A város területén (a Balatonkiliti nevű településrész mellett)
repülőtér is működik.
A vízpart környéke [szerkesztés]
A város
partvonala két szakaszra osztható. A Sió csatornától nyugatra fekvő
szakasz Ezüstpart néven ismert, keletre pedig az Aranypart található. A
szállodák nagy része és a város szórakoztató központja, a Petőfi sétány
az Aranyparton található. A sétány mentén helyezkedik el a fizetős
strand, amely jelenleg a Coke Club nevet viseli. Kicsit tovább haladva
keletre található a szabad strand, amely kilométereken keresztül egészen
Szabadi-fürdőig húzódik. Az Ezüstpartot inkább egy-két szintes nyaralók
és panziók uralják.
Siófok környéke már rómaiak korában is lakott terület volt. A római
hódítás az 1. században ért el a mai Siófok környékére, itt vezetett a
Sopianaeból (Pécs) Triccianán (Ságvár) át Arrabonába (Győr) vezető
útvonal. Sectus Aurelius Victor 3-4. századból származó feljegyzései
szerint Galerius császár a jelenlegi Siófok területén a Lacus Pelso (a
Balaton latin neve) ingoványos részeinek lecsapolására 292-ben zsilipet
építtetett, és erdőket irtatott ki.
A honfoglalás után, 1055-ből
származó tihanyi alapítólevélben találkozhatunk e hely említésével:
„Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens”, azaz „A kis patak, amit Fuknak
neveznek is az említett tóból ered, olyan helyen van, amelyen a
népeknek átjárása van egy régebbi hídon és gyakran gázlón is”.
Fuk
mint falunév először 1137-ben szerepel írásban az adózó helységek
között, az 1528-ban megjelent Tabula Hungariae Fok néven tünteti fel. A
Siófok szóösszetétel 1790 óta ismeretes.
A tatárjárás után Fok
újratelepült, majd 1552-ben a törökök kerítették hatalmukba Fokot és
környékét. Siófok hadikikötő lett és erődöt is építettek itt, az
erődítmény a mai kórház közelében lévő „Granárium” dombján volt. A vidék
1688-ban szabadult fel a török iga alól. Fok a veszprémi káptalan
tulajdonába került, aki telepesekkel népesítette be, s 1693-ban
fatemplomot építtetett a lakosság számára.
Rákóczi szabadságharca
idején itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala, amelynek végső
sarkpontja volt a siófoki erősség. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc
fejedelem, a mai címer alapjául szolgáló pecsétet adományozott Fok
falunak, majd 1736-ban épült fel a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása
tiszteletére a barokk stílusú plébániatemplom.
Jelentősebb
fejlődés a 19. században indult el a településen. 1810-től az
Erdély-Adria gyorspostakocsi járat már érintette Siófokot, de önálló
postamesterség csak 1867-től működött itt.
A víz szabályozása
1810-től kezdődött a faluban. Majd Beszédes József vízügyi mérnök
elképzelése alapján a Sió medrét kitisztogatták, újra malmokat
üzemeltettek, a Balaton vízszintje egy métert apadt, így 51 000 hold
terület vált szabaddá a víztől, a Sió szabályozásával 6000 hold szabad
telek alakult ki.
A település életében jelentős változást hozott a
Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulása 1846-ban. Ebben nagy
szerepe volt Kossuth Lajosnak, aki saját kezével írta meg a gazdasági
társaság alapító okiratát, és gróf Széchenyi Istvánnak a
részvénytársaság örökös elnökének. Ugyanebben az évben, szeptember 21-én
vízre bocsátották a Kisfaludy kerekesgőzöst.
1861-ben adták át a
forgalomnak a Buda-Nagykanizsa közötti vasutat. 1863-ban elkészült a
vasútállomás (bár már 1861-ben megállt itt a vonat), egy év múlva pedig
megépült az első, mólókkal védett hajókikötő. Ugyanebben az évben új
Sió-zsilipet is nyitottak, melynek fő feladata a vízszint-szabályozás
volt. A fazsilipet vasszerkezetből készült zsilip 1893-ban váltotta fel.
Mezővárosi rangot, azaz országos vásártartási engedélyt 1865-ben kapott
a település. Ekkor 200 házat és 1500 lelket számláló község volt
Siófok.
1866-ban jelent meg az első hirdetés "Balatontavi Fürdő
Siófok" címmel a Zala-Somogyi Közlönyben. Végh Ignác bérlő a veszprémi
káptalannal kötött 12 éves fürdőjog bérleti szerződést, amit újabb 12
évre meghosszabbítottak. 1878-ban készítette el a "Magyar Tenger"
feliratú fürdőházat, amely a Neuschlass építő cég tervei szerint épült,
svájci stílusban, díszes homlokzattal, száz személyes társalgóval, vízre
nyíló nagy ablakokkal, emeletes kilátószobával, nyolcvan fürdőkabinnal.
A
veszprémi káptalan 1885-ben kezdett telkeket parcelláztatni és
megkezdődött a mai fürdőtelep kiépülése. Jellemző a balatoni táj megejtő
és ihlető vonzerejére, hogy az első villatulajdonosok jó része
festőművész volt – Than Mór, Vágó Pál, Feledi-Flesch Tivadar (Zichy
Mihály veje) és Tölgyessy Arthur villája állt már ebben az időben
Siófokon.
1888-ban Baross Gábor nyújtott állami támogatást a
Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság újjászervezéséhez. 1889-ben vízre
bocsátották az új utasszállító hajót "Kelén"-t, aztán 1891-ben elkészült
a "Helka" és az új "Kelén".
1891. áprilisában a Siófok
Balatonfürdő Rt. néven alakult meg az a tőkecsoport, mely megváltotta a
káptalantól a fürdőjogot, s megvásárolta az építkezésekhez és
parkosításhoz szükséges 60 holdnyi bozótos, vizes, mocsaras területet, s
azt földdel töltötte fel. A társaság vezetője (1884-1905) Glatz Henrik ,
a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. alapítója volt. Megindult a nagyobb
szállodák: a Sió és a Hullám, később a Központi Szálló építése. Az új
fürdőtelepet ünnepélyes külsőségek között 1893. július 18-án nyitották
meg, s ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a Belügyminiszter a fürdőtelep
részére a "gyógyfürdő" elnevezés használatát engedélyezte. Ehhez a
pihentető környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket
felvonultató siófoki színházi élet is.
1900-ban kezdte meg
működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság. Ugyanebben az évben
épült meg a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval, itt voltak a
Balaton-átúszás célpontjai, s minden évben úszó- és teniszversenyek
gazdagították a siófoki nyár élményeit. Mozgalmas fürdőélete révén
Siófok a budapesti nagypolgárság művész- és színészvilág kedvelt
tartózkodási helyévé vált. (Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Latabár
Árpád, Kabos Gyula).
1904-ben elkészült az új vasútállomási
épület, melyet 1989-óta ismét az eredetihez hasonló pompájában
csodálhatunk meg. A régi épületet, amely a mostani épület és a felüljáró
között helyezkedett el, lebontották.
1906. október 23-án
létrejött a vasúti kapcsolat Kaposvárral: Megkezdte működését a
Mocsolád-Tab-Siófok H.É.V. (A vasútvonal ma a MÁV menetrendjében a 35.
számot viseli.)
A második világháború végén a települést nagy
károk érték. A két hónapig itt húzódó frontvonal a parti építményekben, a
nyaralókban, a szálló- és lakóépületekben, a hajóparkban sok kárt tett.
Később Siófok a szakszervezeti és vállalati üdültetés központja lett.
Újjáépült üdülőházai, valamint a csatornázás, szennyvíztisztítás és
vízmű, illetőleg a partvédő művek kialakítása a tókörnyék legnagyobb,
legjelentősebb, nagy tömegeket befogadó helyévé tette Siófokot.
1947-ben
a Sió-csatorna építési munkálatainak keretén belül elkészül az új
zsilip, mely már hajók közlekedését is lehetővé teszi.
1950-től Somogy megyéhez tartozik a település és ettől az évtől járási székhellyé vált.
1958-tól
indult meg a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztés, újra megjelentek a
külföldi vendégek. 1962-ben a szállodasor épült, a hatvanas évek
közepén megélénkült a lakásépítés is.
1968. december 31. Siófok
várossá válásának időpontja. Ez előtt nem sokkal felépült a 400 ágyas
kórház, majd utána a dél-balatoni feladatokat ellátó kulturális központ
és könyvtár. 1971-ben elérte a várost az M7-es autópálya bal oldali
szakasza. 1975-től már csak Balatonaligáig kellett autóúton közlekedni
Budapest felé. (A teljes autópálya elkészültéig még 27 évet kellett
várni…)
A rendszerváltást követő 1990-es helyhatósági választások
óta 18 tagú képviselőtestület irányítja a várost. A lehetőségeket
kihasználva helyi újság és nyílt sugárzású helyi televízió kezdte meg
működését a városban.
A 2006-os nyári szezonra egyszerre több
nagy jelentőségű területrendezési-fejlesztési program is befejeződött. A
Petőfi sétány fejlesztése során az addig a hetvenes évek színvonalát
idéző sétálóutca képe jelentősen megváltozott: elegáns térburkolatot,
árnyékolástechnikai elemeket, utcabútorokat, hangulatos teraszokat,
szökőkutakat, állandó térfigyelő rendszert kapott. A megújult
sétálóutcát a nyári szezonban megnövelt rendőri jelenlét és külső
biztonsági cégek is felügyelik, melynek jótékony hatása azóta is
érezhető. A fejlesztések a helyi vállalkozók kezdeményezésére és
részvételével zajlottak. A Jókai park elhelyezkedése és mérete miatt
mindig is kiemelt turisztikai helyszín volt Siófokon. A 2006-os
átépítését követően azonban a város ékszerévé lépett elő. Modern
játszóterével, tetszetős tavával, az öreg fák között kanyargó
sétálóútjaival a családi kikapcsolódás egyik legjobb helyszínévé lépett
elő. A Szent Miklós park szintén új külsőt kapott. 2006. július 9-től
fogadja vendégeit a nemzetközi színvonalú Galerius Élményfürdő és
Wellness Központ, amely Siófok város fürdőjeként aktív, egészséges
kikapcsolódási lehetőséget biztosít minden korosztály számára.
Napjainkban
Siófok Magyarország egyik legjelentősebb idegenforgalmi központja. Azzá
teszi jó közlekedése, kellemes fürdőzést kínáló sekély vízű partja. Az
ideérkező vendégek pihenését, kikapcsolódását a tó lágy vize mellett a
látnivalók, a szervezett programok és a szívélyes vendéglátás szolgálja.
Nevezetességei
* Meteorológiai obszervatórium. tervezte: Molnár Péter
* Víztorony
* Evangélikus templom (tervezte: Makovecz Imre)
Múzeumok, kiállítások
* Kálmán Imre kulturális központ (Fő tér 2.)
* Vízgazdálkodási Múzeum
* Kálmán Imre Múzeum
* Ásványmúzeum (Kálmán I. sétány 10.)
* Jordán Galéria (Korányi Sándor u. 16.)
* Szilfa Galéria (Töreki út 31.)
* Levi Műterem-Galéria (Bajcsy-Zsilinszky u.155.)
Strand
* Coke Club (volt Coca-Cola Beach House)
* Újhelyi Strand
* Galerius Élményfürdő és Wellness Központ
Klubok
* Flört The Club (Aranypart)
* Palace Dance Club (Ezüstpart)
Híres siófokiak
* Kálmán Imre zeneszerző
* Vincze Lilla énekesnő, szövegíró
* Róka Antal távgyalogló, Helsinki olimpia bronzérmese 50 kilométeres gyaloglásban
* Szűcs Árpád MAKET Elnök